Legalábbis így tartják. Legyen szó akár az élet elénk gurította lehetőségeiről, akár emberi kapcsolatokról.

Előtte azonban jogosan merülnek fel bennünk bizonyos kérdések: hol rontjuk el a kapcsolatainkat? Tényleg mindig kettőn áll a vásár? Miért szakadnak meg korábban oly fontosnak vélt kötelékek? Miért van az, hogy mindig elégedetlenek vagyunk magunkkal vagy a másik féllel? Tényleg igaz az, hogy ha egy ajtó becsukódik, akkor előbb vagy utóbb kinyílik egy másik? Vagy bizonyos kapcsolatokat kárpótlás nélkül gyászolhatunk?

Túl sok kérdés ez így egyszerre, de valljuk be, mindünket foglalkoztatnak ezek a dolgok. Az ember természetéből adódóan törekszik a boldogságra és a harmóniára. Életünk során ugyanis -talán néha észre sem vesszük- ezeket kergetjük. Bizonyos események, életfázisok viszont sajnos próbára teszik ismeretségeinket, barátságainkat.

Az életben sajnos el kell fogadnunk, hogy bizonyos emberek jönnek, míg mások mennek. Természetesen léteznek állandó kapcsolatok is az életünkben, de ezeken is dolgozni kell!

Az élet egyik tanulsága, hogy becsüljük meg akink és amink van!

-B.